Edde
Weboldal
A Somogyjád és Osztopán közötti úttól néhány kilométerre egy völgyben fekszik e kicsinyke zsákfalu. A házak az egyetlen hosszú utca két oldalán állnak, s ide torkollik az a néhány mellékutca is, ami a szántóföldekhez és a mezőgazdasági épületekhez vezet. Az autóbusz a község közepén áll meg – ez az egy megállója van –, s a szemben lévő villanyoszlop tetejéről egy kelepelő gólyapár köszönti a látogatót. A fiatalok az utcán kerékpároznak, az idősebbek portáik előtt dolgozgatnak. Az idegen szemnek is feltűnik, hogy Edde mennyire hozzátartozik a környező tájhoz, valósággal része az erdőnek, a mezőnek, a lankás vidéknek. Nem véletlen, hiszen a polgármestere, Megyeri János nyugdíjba vonulása előtt az erdészetnél dolgozott, s a természet szeretetét meghonosította a helybeliekben is. A település kivezető útjai mellett néhány esztendeje telepített nyárfasorok magasodnak, az önkormányzat udvarán gondozott, örökzöldekkel teli park látható.
Először az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi települést. A XVI. századi iratok három Eddét is megneveznek. Gyümölcsényeddét, Eddét és Mesztegnyő-Eddét. Egy évszázaddal később ezek Felső-, Kis- és Rácz-Edde nevet viselték. A település az 1971-ben elvesztett önállóságát a rendszerváltáskor nyerte vissza, azóta felújították községházát, a templomot, a mellette álló kis kápolnát pedig faluházzá alakították át. Itt és az iskola mögötti parkban rendezik minden évben a falunapot, a főzőversenyeket és a gyereknapi mulatságokat. Kiépítették az alap közműveket, így a villany mellett van vezetékes vízhálózat, gáz, és telefonvonal. A szennyvízcsatornázást a falu lakói közül kevesen igényelték. A település önerejéből nem tudja felvállalni a beruházást, mert a legközelebbi gerincvezeték távolsága miatt magas lenne annak a költsége. Az egyik legnagyobb érvágás az eddeieknek Alsóbogát 1994-es elszakadása volt, akkor csaknem felére csökkent a község lélekszáma. A helyi munkát az önkormányzat biztosítja, továbbá a Somogyjádi Alkotmány Tsz alkalmazza a legtöbb eddeit. Ők vetőkukoricát termelnek, amit repcével és napraforgóval egészítenek ki. A magántermelők a takarmánykukoricát és a búzát részesítik előnyben. Az erdőket a Sefag Rt gondozza, a táj jellemző fája a kocsányos és a csertölgy, illetve az akác, szórványosan pedig a bükk, a gyertyán, az éger, a juhar és a kőrisek fordulnak elő.
Az utóbbi években egyre több német vásárol házat a községben. A tíznél is több külföldi család már felfedezte a falu legfontosabb tulajdonságát, a gyönyörű környezetet és a természeti értékeket. Ezt szeretné kihasználni a község is a turizmusra alapozva. Az önkormányzat döntött: a két éve megszűnt alsó tagozatos iskola épületéből három apartmanos és egy lakosztályos vendégfogadót alakítanak ki, amelyet a kor követelményeinek megfelelően, minikonyhával, fürdőszobával, minibárral szerelnek föl. A szállást várhatóan augusztusban vehetik birtokba az utazók. Hasonló célokra használnák fel a falu határában lévő 80 fokos vizű lezárt termál kutat is.
Eddéről kiindulva hosszú sétákat tehet a kiránduló a környező erdőkben, mezőkön. Sok védett gombafaj nő a fűben, azokat leszedni azonban csak hozzáértő engedélyével szabad. A réteken tömegével nyílik a legnagyobb mézelő növény, a sárga virágú jágerkender. Az Ágazó erdőben egy kilométerre a falu központjától, pedig a húsos sommal és az igen ritka erdei gyöngykölessel találkozhat sűrűn a túrázó. Tavasszal mintha fehér szőnyeggel terítenék le az aljnövényzetet, annyi gyöngyvirág bontja ki szirmát. Ezen kívül három fajta kankalin is nyílik e tájékon és terített asztala van a madársóskának is. A szerencsésebb erdőjárók vadállatokat is megpillanthatnak. A pihenni vágyók hallgathatják az énekesmadarak trilláit, a pecások pedig pontyra, amurra, esetleg egy-egy nagyobb harcsára vethetik be a horgukat a falu határában fekvő 14 tó valamelyikén. Szintén kedvelt a környék a vadászok körében. Az erdők gazdag vadállományában megtalálható a gímszarvas, a vaddisznó, az őz, a nyúl, a fácán és a vadkacsa is. Gyakran bukkan fel a borz és a róka, valamint megjelent a nemes sakál. A falusiaknak többször okozott már bosszúságot, a tyúkólakat látogató egyre jobban elszaporodó nyuszt és fanyest. Jelentős a hermelin és a menyétpopuláció.
A vadászható egyedek mellett számos védett faj telepedett meg Edde körül. Ezeket célszerű messziről távcsővel megfigyelni, hogy ne zavarjuk meg őket és puska helyett érdemes fényképezőgépet használni. A 2-es és a 3-as halastó környékén fészkel az igen ritka fekete gólya, kicsit arrébb pedig a nemes kócsagok vertek tanyát. Letelepedett már itt mintegy harminc kis kócsag is. A vízparton bukkan fel a tarajos gőte, a tavakban a szintén védett lápi, nádi és törpe csík él. Edde határában, Bélaerdőben a fekete harkály kopogtatja a fák törzseit és ugráló mókusok keresik a rágcsálnivalót. A löszpadokon telepesen fészkelnek a gyurgyalagok más néven a méhészmadarak. Természetesen azok se ijedjenek meg, akik erdei vagy vízisiklóval találkoznak. Teljesen ártalmatlanok. Érdekes látnivaló a két kilométerre fekvő Krisna-völgy, ahol a Krisna tudatú hívők szeretettel fogadják a vendégeket. Ízelítőt adnak a kultúrájukból, a művészetükből és az ételeikből is.
